" Mikor az emberek egymásról jót mondanak, ezek a jó dolgok visszatükröződnek rájuk, és valójában saját lényegüket dicsérik, magasztalják. Azok, aki ezt a szokást tartják [hogy másokról jót mondanak], olyanok, mint a kertész, aki virágokat és illatos növényeket ültet a háza köré, és bárhová is néz, mindig gyönyörű látvány tárul elé, és így [valójában] mindig a Paradicsomban tartózkodik.

Mikor jót, szépet mondunk másról, az az ember a barátunkká lesz. Mikor emlékezünk rá, akkor egy barátra emlékezünk, és egy barátra gondolni bizony olyan, mintha virágok és illatos növények közelében lennénk. Mindez üdítő és pihentető számunkra. Azonban, ha másokról rossz dolgokat mondunk, azok az emberek visszataszítóvá válnak a szemünkben. Mikor rájuk gondolunk, vagy megjelenik egy kép róluk a gondolatainkban, az olyan, mint amikor kígyók, skorpiók, tüskék vagy szúrós bogáncsok tűnnének fel előttünk. Ha egyszer van rá lehetőségünk, hogy legyenek virágaink, illatos növényeink és irámi réteink, vajon miért mennénk a tüskék bokrok közé? Gondolj mindenkiről jót, hogy mindig mezők és illatos rétek közelében lehess. Mert amint mindenki ellenségévé válsz, ellenségeid képei úgy fognak téged körbe venni éjjel-nappal, mint a kígyók és skorpiók."